A Horological Machine No.3 (HM3) olyannyira kivül esik azon, amit eddig az időmérők világának gondolhattunk, hogy az már túlterhelheti érzékeinket. Agyunk először is a gyors mozgásban lévő óramű látványát próbálja befogadni, melyet kissé ellentmondásos módon az óra tetején, nagyméretű számok félkörébe helyezve csodálhatunk meg. De még mielőtt mindezt feldolgozhatná, máris újabb próbatétel elé néz, ezúttal a művészien megformált háromdimenziós házból fenségesen kiemelkedő ikerkúpok képében. Nem is csoda, hogy sokak csak nehezen tudnak belenyugodni, hogy ez a dinamikus szobor valójában egy a technológia magasfokát képviselő karóra, amelyről az időt és a dátumot olvashatjuk le.
Inspiráció és megvalósítás
A Horological Machine No.3 kifejlesztésekor az volt a cél, hogy az óra csodásan kidolgozott szerkezetének mozgása láthatóvá váljon. A harmónikus megmunkálású hidak, a sebesen oszcilláló billegő szerkezet, a fogaskerékmű és a különleges, csatabárd alakú automata rotor is a szemünk elé tárul. Viselője így valóban megcsodálhatja azt a művészi és kézműves teljesítményt amit a HM3 megtestesít, azt ami tekintetünket a felettébb összetett gép belsejébe vonzza – amely gép nem kevesebb, mint 304 aprólékosan és maximális precizitással kidolgozott alkatrészből áll.
Az HM3 óraművét szó szerint a feje tetejére állították annak érdekében, hogy tökéletes panoráma nyíljon az arany rotor csodás íveire és a billegő szerkezet gyors oszcillációira. Max Büsser és Eric Giroud designer rajzainak, terveinek megvalósításával Jean-Marc Wiederrechtet, a 2007-es genovai Grand Prix d’Horlogerie rendezvényen első alkalommal kiosztott Legjobb Órakészítő díj nyertesét bízták meg – aki Agenhorban dolgozó csapatával nem csak hogy megfelelt a kihívásnak, de jóval felül is múlta az elképzeléseket.
A Jean-Marc Wiederrecht (Agenhor) tervezte háromdimenziós óramű: Girard-Perregaux oszcillátor és fogaskerékmű – 28,800 A/h ütemmel oszcilláló billegőmotor. 22 karátos aranyból készült, csatabárd alakú felhúzó rotor. Az óra és perc információkat kerámia csapágyak adják át a lézeres vágással készült mutatóknak. Kövek száma: 36 (mind funkcionális), alkatrészek száma: 304
Az ikerkúpok az órák és a percek megjelenítésére szolgálnak, illetve az órák kúpjáról a napszak (nappal / éjszaka) is leolvasható. A hatalmas dátumgyűrűn nagy, jól olvasható számok sorakoznak, a dátumot pedig a gondosan a peremre gravírozott háromszög jelzi. És mégis, ami igazán elkápráztatja szemünket és ámulatba ejti érzékeinket, az az a szabadtéri színielőadás, amit a finoman megmunkált óramű csatabárd alakú automata rotorjának lengőmozgása és a billegő szerkezet sebes oszcillálása mutat be nekünk. Megfordítva az órát fényt deríthetünk az HM3 fordított mozgásának titkára: az erőt a kúpokhoz és a dátumgyűrűhöz igen hatékonyan közvetítő két nagyméretű, csúcstechnológiás kerámia csapágyra.
Kijelző
A háromdimenziós időjelző kúpok lehetővé teszik, hogy bármikor egyetlen pillantással leolvassuk a pontos időt; ugyanakkor a tény, hogy ezelőtt soha senki semmi hasonlóval nem próbálkozott, komoly kihívások elé állította a készítőket. A csonka kúpok felső "fedelét" a maximális vízállóság érdekében rézzel forrasztva rögzítették (nem ragasztással), a piros óra- és percmutatót pedig lézerrel kellett kivágni, mert csak így tudták elérni a terv által megkövetelt rendkívüli pontosságot és minimális súlyt.
A nagyméretű dátumgyűrű valójában nagyobb átmérőjű, mint maga az óramű – ez teszi lehetővé a nagyon jól olvasható, egymástól kellő távolságban lévő 2,5 mm magas számok alkalmazását. A dátumot egy a ház tetejébe gravírozott háromszög mutatja.
Rejtélyes rotor
Az HM3 óralapjának képét uraló 22 karátos tömör aranyból készült, csatabárd alakú rotor minden bizonnyal méginkább felismerhetővé teszi az MB&F már így is ikonikus szimbólumát. A rotor azért rejtélyes, mivel látszólag ellentmond a fizika törvényeinek: szimmetrikusan kiegyensúlyozottnak tűnik, sehol sem látunk rajta lendítősúlyt. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az egyik kar mindössze borotvapengény vastagságú, ami által a súlyát is jelentősen csökkentették.
.jpg)
Műszaki innováció
Kerámia csapágyak: az időjelzők általában az óramű felső, azaz az óralap felé eső részén találhatóak. Azonban mivel az HM3 óraművét megfordították, hogy láthatóvá váljon a működése, hatékony megoldást kellett találni arra, hogy miként vigyék át az erőt az óramű aljáról a felső részen található időjelző kúpokra és a dátumgyűrűre. A hagyományos drágakő csapágyas, bolygókerekes megoldáshoz igen összetett, a súrlódást növelő fogaskerékműre lett volna szükség, illetve alá kellett volna támasztani mind alulról, mind felülről – ami pedig megnövelte volna az óramű, és ezáltal az óra magasságát is. Ezért aztán a megszokott drágakő csapágyas bolygókerekek helyett az HM3-ban két nagy átmérőjű (15 mm), csúcstechnológiás kerámia csapágy teljesít szolgálatot. Ezek nagy átmérűjük révén a minimálisra csökkentik a szükséges fogaskerekek számát (és ezáltal a súrlódást), és, mivel a rendkívüli pontosságú tervezésnek és gyártásnak köszönhetően csak az egyik végükön igényelnek alátámasztást (az aljukon), végeredményben az óramű is alacsonyabb lehet.
Nagy dátum: A nagyméretű dátumgyűrű átmérője nagyobb, mint az óraműé. Ugyan az óra kialakítása lehetővé tette, hogy nagy (2,5 mm magas), könnyen olvasható számokat használjanak, a számok közötti jelentős távolság, bár szintén segíti az olvashatóságot, egyúttal komoly találékonyságot igényelt a dátumállítás kialakítása során. A dátumállítás koronával történő működtetését ellehetetlenítő műszaki akadályok miatt nyomógombra volt szükség; a nyomógombok azonban csak mintegy 1 milliméteres elmozdulásra képesek – ami jóval kevesebb, mint a dátumgyűrű egyik naptól a másikhoz való elmozdításához szükséges 4 mm. Ezért egy hatékony fogaskerékművet alkalmazó leleményes kis rendszert dolgoztak ki, amely képes a nyomógomb által megtett utat a négyszeresére felnagyítani.
Zafír kúpok: Háromdimenziós kúpokat eddig még soha sem használtak időjelzésre, ami nem is csoda, hiszen ezt mindeddig lehetetlennek mondták. A lehetetlen azonban, szerencsére, csak egy kicsit tovább tartott. A nehézséget valójában nem kúpok legyártása jelentette, hanem (eredendően) áttetsző belső felületük átlátszóvá csiszolása. A csonka kúpok tetejét rézzel forrasztják (ez egy magas hőmérsékletű forrasztási technika) az arany peremhez – ez biztosítja az esztétikus megjelenést és a szerkezet szilárdságát és vízállóságát is.
Csavarfejek: A tökéletesség a résztelekben rejlik, a forma igazodik a funkcióhoz. Ez a két állítás ad magyarázatot arra, hogy az MB&F miért vette a fáradságot, hogy áttervezze a ház csavarfejeinek vájatait, illetve hogy miért lettek a csavarfejek lóherelevél-alakúak. Az éles vonalakkal kialakított csavarfej-vájatokhoz éles csavarhúzók kellenek – melyeknél alkalmasabb eszközt keresve sem találhatnánk a polírozott arany csavarok megkarcolására.
Ház és kidolgozás: Bár kialakítása tökéletesen egyedi, a dupla kijelzés, a matt és polírozott kidolgozású felületek jellegzetes váltakozása, az egyedien rejtélyes rotor és a ferde oldalú ház gondoskodnak róla, hogy az HM3 összetéveszthetetlenül és száz százalékosan illeszkedjék az Horological Machine sorozatba.
Funkciók: Óra és nappal/éjszaka kijelzés az egyik kúpon, perc kijelzés a másikon, dátumkijelzés az óramű körüli gyűrűn.
Ház: 2 változat: Starcruiser (kúpok a karral egy vonalban) – Sidewinder (kúpok a karra merőleges vonalban). Mindkét változat kapható 18 karátos fehérarany/titánium és 18 karátos arany/titánium kivitelben. Csavarokkal rögzített korona – méretek (a korona nélkül): 47mm x 50mm x 16mm. A Ház alkatrészeinek száma: 53 – Starcruiser, 57 – Sidewinder
Zafír kristályok: a kúpok és a hátoldal két "ablaka", mindkét oldalon tükröződésgátló bevonattal
Szíj és csat: fekete, kézzel varrott krokodilbőr szíj, egyedi tervezésű csat 18 karátos arany-titánium ötvözetből
Az MB&F-ről
Miután hosszú éveken át tanulta és alkalmazta az óragyártás nagyvállalati törvényeit, Maximilian Büsser egyszercsak letépte láncait és forradalmat csinált – egy MB&F nevű forradalmat. Az MB&F a mikrotervezés művészi kísérleti laboratóriuma, ahol minden évben összeáll független óraszakértők egy-egy csoportja, hogy radikálisan újszerű időmérőket tervezzen és készítsen.
E merész projektek pedig előremutató eredményeket hoznak. Az MB&F a hagyományokat tisztelve, de általuk gúzsba nem kötve ötvözi a hagyományos minőségi órakészítést a legmodernebb technológiával, hogy létrehozhassa ezeket a háromdimenziós mozgó műalkotásokat. A Horological Machine No3 a harmadik fejezet az MB&F forradalom történetében – a kaland, az elragadtatás és a szenvedély történetében.
Maximilian Büsser számára a Harry Winston Timepieces vezetőjeként megélt hét év alatt azok a projektek nyújtották a legtöbb örömöt és személyes elégedettséget, amelyek során tehetséges, független órakészítőkkel működhetett együtt az igen izgalmas Opus sorozat darabjain. Ebből született meg saját személyes utópiájának egy ötlete: egy kizárólag kisszériás, radikális "koncepció-órák" tervezésével és készítésével foglalkozó cégé, ahol azokkal a tehetséges szakemberekkel dolgozhat együtt, akiket maga is tisztelt és akikkel addig is örömmel dolgozott együtt. A Büsserben lakozó vállalkozó pedig valóra váltotta az elképzelést.
Az MB&F nem egy óramárka – az MB&F a mikrotervezés egy olyan művészi kísérleti laboratóriuma, ahol minden évben összeáll független óraszakértők egy-egy csoportja, hogy radikálisan újszerű időmérőket tervezzen és készítsen. Ay MB&F a hagyományokat tisztelve, de általuk gúzsba nem kötve ötvözi a hagyományos minőségi órakészítést a legmodernebb technológiával és az avantgárd háromdimenziós szobrászattal.
Életrajz – Maximilian Büsser
Maximilian Büsser az olaszországi Milánóban született, majd igen fiatalon a svájci Lausanneba költözött, ahol végül egész fiatalkorát is töltötte. Mivel multikulturális környezetben és családban nőtt fel – apja svájci diplomata volt, aki indiai származású anyjával Bombayben találkozott -, Büsser saját életében és az üzleti ügyekben is a multikulturális megközelítést részesíti előnyben.
Alig 38 évesen, 2005. júliusában, Maximilian megalkotta világ első "koncepció-óra" márkáját: az MB&F-et (Maximilian Büsser & Friends); társa jelenleg Serge Kriknoff. Büsser az MB&F-en keresztül azt az álmát szeretné megvalósítani, hogy saját márkája kizárólag radikális órakészítési koncepciók kidolgozásával foglalkozzon, kicsi, kreatív csoportokban dolgozva, amelyekben olyan emberek vesznek részt, akikkel ő maga is szívesen dolgozik együtt. Az MB&F 2006-ban mutatta be első időmérőjét, a Horological Machine No1 (HM1) modellt, ezt követte a HM2 2007-ben, majd pedig a HM3 2008-ban; és már most is több hasonlóan merész koncepció áll fejlesztés alatt.
Maximilian Büsser erőssége a vállalkozó szellem. 1998-ban, csupán 31 évesen, nevezték ki a genovai Harry Winston Rare Timepieces ügyvezetőjévé. Az ott eltöltött hét év alatt Büsser érett, az egyedi órakészítés területén elismert márkát épített fel a stratégia, a termékek, a marketing és az egész világra kiterjedő disztribúció kidolgozása, valamint a tervezés, a K+F és a gyártás házon belüli integrálása révén. Ennek eredményeképp 900 százalékos forgalombővülést sikerült elérni, a Harry Winston pedig ennek az igen erős versennyel jellemezhető szegmensnek az egyik vezető vállalatává vált.
Maximilian Büsserben a high-end órakészítés iránti rajongás első munkáltatója, a Jaeger-LeCoultre nyomán alakult ki. Az alatt a hét év alatt, amíg a 90-es években a cég felső vezetésénél volt, a JLC jelentősen megerősítette profilját, és mintegy tízszeresére növelte a forgalmát. A Jaeger-LeCoultre-nál Büsser számos területért volt felelős, a termékmenedzsmenttől és -fejlesztéstől egészen az európai értékesítési és marketing ügyekig.
Maximilian 1991-ben szerzett Masters fokozatot mikrotechnológiából Lausanneban, a Svájci Szövetségi Technológiai Intézetnél.
