Ha az órát egy emberi testhez hasonlítanánk, az óraszerkezet lenne az agy, a számlap az arc és a tok a test. Egy óra tokja a benne foglalt szerkezet közvetlen kifejezése. Ez az a része az órának, amit megérintünk, az a rész, ami hozzáér a bőrünkhöz. Ezért harmonikus alakjának kell lennie, sugároznia kell egy bizonyos érzékiséget, közvetítenie kell ennek jelenlétét, és tükröznie kell viselője csuklójának formáját.
Egy igényes szobor elkészítéséhez, ami maga az igényes óratok, a legmagasabb színvonalra van szükség minden szempontból: az esztétikában (harmonikus formák, körvonalak és anyagok); a technikában (robosztus, a szerkezet tökéletes megvédése a víztől, párától, portól és szennyeződésektől); az ergonómiában (viselet komfort) és az órás mesterségben (kitűnő kivitelezés).
A legelső rajzoktól kezdve egyeztetnek a mérnökökkel, hogy a formatervező ötleteit precíz tervvé dolgozzák át. Egy igényes óratok számos részből áll össze: középső részből, ami egy vagy több darabban készül, a hátlapból, a foglalatból és a szíjtartó fülekből.
Ma több különböző technológia létezik, amelyek rendkívül kifinomult, digitálisan irányított gépeket használnak az egyes részek mikron pontosságú megformálásához. Ennek ellenére az emberi szem és kéz ellenőrzik a munka összes állomását, és fejezik be az egyes részek elkészítését. A középső részt, amely az óratok fő része, egy aranyrúdból, vagy acéldarabból vágják ki (anyagfelhasználástól függően még más technológiákkal is). A tok hátulját egy acél- vagy aranylemezből vágják ki. Ezek a részek ezután gépről gépre, munkaasztalról munkaasztalra haladnak előre a folyamatban, ahol fokozatosan nyerik el végső formájukat. Minden darabot különös gonddal vágnak, csiszolnak, hő kezelnek, fúrnak, miközben újra és újra megvizsgálják őket. A különböző ellenálló képességek kőbe vannak vésve, mivel az aprólékos folyamatok során nem engedhető meg egyetlen hiba sem.
A kész részeket összegyűjtik, összeforrasztják vagy összeragasztják, majd ultrahang segítségével tisztítják. Ezután lecsiszolják őket, mielőtt tükörfényűre polírozzák, vagy szatinálják. A mű kápráztató formát ölt. A tok hátuljába belegravírozzák a márkanevet, az óra technikai specifikációit, eredetét, egyedi sorszámát és a kollekció nevét. Néhány óratokot hagyományos technikával díszítenek, mint a gravírozás vagy a zománcozás. Másokat drágakövekkel raknak ki.
Technikailag tökéletes, esztétikailag hibátlan, így a kész tok már kerülhet az órás mesterhez, aki belehelyezi az óraszerkezetet. A mű életre kel.
Az óratok elkészítésében résztvevő foglalkozások:
- Formatervező, stylist
- Prototípuskészítő
- Csiszoló
- Gravírozó
- Zománcozó
Forrás : Fondation de la Haute Horlogerie
