Az óra valódi arcaként, a számlap a legbelsőbb természetének kifejezése, megmutatja a funkcióit, és megadja az óra egyedülálló egyéniségét. Ebben az értelemben egy kifinomult óra számlapjának szépsége az őt életre keltő szerkezet leglátványosabb kifejezése. A mechanizmusok, fogaskerekek, komplikációk, melyek az óraszerkezetet alkotják, meghatározzák a számlap kinézetét, különösen a mutatók, kiegészítő számlapok, nyílások és egyéb jelzések helyzetét. A formatervezők és mesterek, akik a számlapot megtervezik, ezért az óra szerkezete által meghatározott specifikációkat veszik figyelembe az alkotásnál.
A számlap megtervezése és elkészítése önmagában művészet és mesterség, amely megfelelő szaktudást és gyakran olyan féltve őrzött titkokat igényel, amelyek generációról generációra szállnak az utódokra. A számlap látványának két elvárást kell kielégítenie: fontos, hogy szép legyen, és könnyen le lehessen olvasni. Az alig néhány négyzetcentiméteren elhelyezkedő mutatóknak egy sereg információt kell egymással összhangban közvetíteniük. A számlapot gyakran több részre osztják, és túl a kifinomultságon és a szépségen, a díszítésének jelölnie kell, és el kell választania egymástól ezeket a részeket. Ahhoz, hogy ezt elérjék, a kifinomult órák számlapjainak készítői gyakran több évszázados technikákat alkalmaznak.
A számlap alapja egy arany, ezüst vagy réz lemez, amely néha enyhén meg van domborítva. A számlapkészítő ehhez erősít kis tűket. Ezután felvázolja az órakör belső és külső kontúrjait és az egyéb jelzéseket. A számlap ekkor készen áll arra, hogy engine-turning vagy más néven Guilloché technikával díszítsék. Ezzel a több évszázados technikával, amelyet csak néhány mester ismer, egyenes vagy íves vonalakat vágnak a fém felületébe. Mindegyik vonal csupán néhány tized milliméter vastagságú és négy-öt század mély. A vonalak átfedik és keresztezik egymást, így végtelensok különböző mintát létrehozva, amelyek megtörik és visszaverik a fényt.
Az engine-turning (Guilloché) technikája
Az utolsó lépések egyike annak a kis lyuknak a kifúrása, amelyben a mutatókat mozgató tengely kap helyet. A mellék-számlapok” számára kimélyítik a helyet, és az alkalmazott számokat és jelzéseket ráhelyezik az órakörre.
Néhány kifinomult óra számlapját zománcozzák, festik, vagy kirakják gyémánttal és más drágakövekkel. Így mindegyik számlapnak megvan a saját, egyedi arca.
Forrás : Fondation de la Haute Horlogerie
