Az első időmérő billegő hajszálrugó nélkül
Fennállásának 150 éve alatt a TAG Heuer, mindig a svájci avantgárd élvonalában járva, számos az óraiparban mérföldkőnek számító megoldással állt már elő. Ilyen volt pl. az 1887-ben szabadalmaztatott oszcilláló fogaskerék, vagy már a modern kor hirnökeként bemutatott Calibre 360 Chronograph 2005-ben, mely 1/100 másodperc pontosságú mérésre volt képes. Az örök rajongás az avantgárd iránt a márkát és történelmüket alapvetően meghatározó eszencia, mely hajtóereje az R&D (Research & Development) stratégiának.
A TAG Heuer R&D műhelyének munkáját a XXI. századra nézve 3 fő alap pillérre helyezték: progresszíven változtatni az energia, az áttételezés és a szabályozás eddig használt megoldásain.
Mint a legtöbb gépezet, a mechanikus órák is 4 alapelv mentén működnek: meghajtás energia előállítása, energia tárolása, erőátvitel és az erő leadás szabályozása. Ezen alapelvek alapján századokon keresztül egészen napjainkig a mechanikus óra szerkezetek 3 jól elkülöníthető egységből épültek fel: energia tároló rendszer a spriál rugóval, rugóházzal; erőátviteli rendszer tengelyek és fogaskerekek komplex rendszerével; energia leadásának a szabályozása a billegő kerékkel, hajszálrugóval és a gátszerkezettel.
A TAG Heuer a Monaco V4 koncepció órájával megalkotta azt a rendszert, mely a hagyományos tengely és fogaskerék alapú erőátvitelt egy forradalmian új, fogasszíjas rendszerre cserélte le. A 2004-ben csak egyedi koncepció modellként bemutatott instrumentum megkapta az akkori Baselworld kiállítás különdíját, 2009-ben pedig már valóság lett belőle, és 150 példányos limitációban a nagyközönség, de leginkább az elszánt gyűjtők számára is elérhető volt.
Idén a 150 éves évfordulót ismét egy újabb óra technológiai mérföldkő letételével ünnepli a márka. Elkészült a TAG Heuer Pendulum koncepció időmérő, mely az első mechanikus szerkezet amiben a szabályozó szerkezet hajszálrugó nélkül működik.
Mióta Christian Huygens 1675-ben feltalálta és megvalósította a hajszálrugót, napjainkig is nélkülözhetetlen részét képezi egy mechanikus óra szerkezet szabályozó egységének. Ez a precízen csavart, finom fém ötvözet szál felelős a rugóházból a fogaskerék rendszerre tóduló nyomaték szabályozásának egyenletes biztosítására a billegő kerék és a gátrendszer által. Feltalálásának ideje óta a századok alatt a megoldás nagyon sokat fejlődött és változott. Egy svájci órakészítő fia, bizonyos Charles-Edouard Guillaume (1861-1938) egy forradalmian új ötvözetet fejlesztett ki a hajszálrugókhoz, aminek köszönhetően jelentős mértékben csökkent a hőmérséklet változásából adódó folyamatos alakváltozás, és az ebből adódó pontatlan szabályozás. Ma ezt az ötvözetet ismerjük Invar és Elinvar néven. Nem mellékesen említendő, hogy Guillaume mestert ezen felfedezéséért 1920-ban fizikai Nobel díjjal ismerték el.
A fontos innováció komoly előrelépést jelentett az egész óraipar számára, hiszen jelentős mértékben növelni lehetett vele az összes mechanikus szerkezet pontosságát, kiszűrni teljesen a hőtágulási tényezőt azonban soha nem lehetett még sokáig. Napjainkban néhány drága szerkezetben már alkalmaznak pl. szilikonból készülő hajszálrugókat, melyek a hőtágulási tényezőt gyakorlatilag teljesen jelentéktelenné tették, azonban egy másik nagyon fontos befolyásoló hatás továbbra is komoly szerepet játszik a működésben. A csuklón és zsebben viselt órákban a gravitáció hajszálrugóra gyakorolt hatása jelentős mértékben befolyásolja az elvárt egyenletes mozgási frekvenciát. Ennek kiküszöbölésére sokféle próbálkozás történt, melyek közül az egyik legismertebb és napjainkban is alkalmazott igen költséges megoldás a Tourbillon rendszer. Ennek a manapság már leginkább csak műalkotásként alkalmazott, hihetetlen kifinomult és precíz miniatűr mechanikának az a szerepe, hogy a benne helyet foglaló komplett szabályozó rendszert (billegő kerék, hajszálrugó, gátszerkezet) folyamatosan kimozdítja az alapszerkezet síklyából. Így a kéz mozgása és a Tourbillon kalitka forgása által a hajszálrugó pillanatnyi helyzete mindig más a gravitációs erőhatásokhoz viszonyítva, és ez összességében kiegyenlítő hatással bír.
A TAG Heuer mérnökei mikor a hajszálrugó teljes elhagyásának alap koncepcióját lefektették, két fontos kitételnek szerettek volna feltételek nélkül megfelelni. Az egyik az volt, hogy a hagyományos szabályozó rendszer stílusának megörzésével kell a feladatot megoldani, ami önmagában még nem is sejtetne sok problémát, azonban mindezt úgy megoldani, hogy az egész rendszer teljesen mechanikus maradjon, már komoly kihívást jelentett. Ez a konvencionális óra szerkezet készítés eddig mindig fennálló és megoldatlan problémája volt, ugyanis a hajszálrugó elhagyása mindenképpen egy alternatív energia forrást igényelne. Nos a TAG Heuer boszorkánykonyhájában ezt a problémát egy "láthatatlan" vagy virtuálisnak is nevezhető hajszálrugóval oldották meg, ami egy trükkös mágneses megoldásnak köszönhető. A teljes rendszer egy harmonikus oszcillátort alkot. A teljesen egyenletes nyomaték elosztást biztosító konstans mágneses mezőt 4 db nagy erejű (ehhez a mérethez képest) mágnes állítja elő, melyek nagyon komplex geometriai kalkulációk után, teljes 3D viszonylatban fejtik ki szabályozó hatásukat. A megoldásnak köszönhetően a szabályozó szerkezet teljesen ellenálló az eddig ismert zavaró és befolyásoló tényezőkkel szemben, ami egy eddig elérhetetlen pontosságot eredményez, pusztán mechanikus úton, mindenféle külön elektronikus rásegítés nélkül. A mágneses mező által vezérelt billegő 43.200 féllengést (6 Hz) végez óránként. A koncepció a nevét stílusosan arról a pendulum óráról kapta a nevét amit a hajszálrugót feltaláló Huygens mester alkotott 1657-ben.
